Szervezetünk természetes üregei általában nem csíramentesek, így a hüvely is különböző baktériumtelepeknek nyújthat menedéket. A természetes körülmények között itt élő 9–10-féle mikroorganizmus azonban távolról sem veszélyes, épp ellenkezőleg: védelmet nyújtanak a külvilágból leselkedő kórokozók támadása ellen. Közülük is legfontosabb szerepe az ún. tejsavbaktériumoknak van, melyeket Döderlein baktériumoknak, vagy más néven Lactobacillusoknak is szoktak nevezni: ezek a hüvely falában található cukrokból tejsavat állítanak elő.

A hüvelyváladékot élettani körülmények között viszonylag szűk határok között mozgó pH-érték jellemzi: 3,8–4,2 (hogy értsük: a 7-es pH-érték számít semlegesnek – az ennél alacsonyabb savas, az ennél magasabb pedig lúgos közeg). A 4,5 feletti pH-érték tehát – a hüvely esetében – már a fertőzés jele lehet. (A sokat emlegetett ”bőrsemleges„ kifejezés 5 körüli pH-t jelent.) A tejsav gondoskodik a hüvely állandó savas kémhatásáról, mely védőpajzsként óvja a sérülékeny női intim testrészeket: segít megakadályozni, hogy a hüvelyben megtalálható baktériumok vagy bekerülő kórokozók elszaporodjanak. A savköpeny épségének megtartása és regenerációja ezért rendkívül fontos.

Az egészséges hüvelyflóra

A női hormonális ciklus hatására a serdülőkortól kezdve megváltozik a hüvelyflóra, és kialakul a felnőttekre jellemző összetétele. Az intim testrészek védelméről a szervezet természetes úton gondoskodik. Úgynevezett savköpenyt állít elő, amelyhez a hüvelyben található Lactobacillus (Döderlein flóra) a hüvelyben lévő cukorból (laktóz) tejsavat (lactacid) termel. Ilyen módon természetes körülmények között a hüvely nyálkahártya gondoskodik a hüvely állandó savas kémhatásának megőrzéséről. Ez a folyamat segít megakadályozni, hogy a hüvelyben a kórokozók elszaporodjanak, és ilyen módon hüvelyfertőzés, hüvelyfolyás alakuljon ki. A savköpeny épsége ezért alapvető fontosságú. Ideális esetben a hüvely pH-értéke 3,8–4,2 között van (megjegyzés: a semleges pH-érték 7,0, a bőr pH-értéke 5,5). Számos olyan tényező létezik, amely előidézheti a savköpeny károsodását. Ezzel gyengül a savköpeny hatékonysága a fertőzések elleni védekezésben.