A kutatók rávilágítottak arra, hogy a bélflóra állapota és az agy egészsége között összefüggés mutatható ki; kifejezetten a neurodegeneratív betegségek, például az Alzheimer-kór esetében is.

A bélflórát vizsgáló kutatások egyre inkább előtérbe kerülnek, és bizonyítottá vált, hogy a bél-mikrobiom nagyban befolyásolja a szervezet működését. A bélflórát alkotó baktériumok fokozzák a tápanyagok felszívódását, szabályozzák az immunrendszer működését, vitaminokat termelnek, továbbá gátolják a káros baktériumok megtelepedését és elszaporodását.

A Wahingtoni Egyetem orvosi karának kutatói rávilágítottak arra, hogy a bélflóra állapota; pontosabban a bélflóra összetétele az agyi egészséget is nagymértékben befolyásolja.

A témával kapcsolatban már több állatkísérletet végeztek. Egereken végzett kísérletekkel sikerült igazolni, hogy a probiotikus bélbaktériumok által termelt rövid szénláncú zsírsavak (például acetátok, butirátok) az agyban lévő immunsejteket is szabályozzák, amely sejtek, ha túlzott mértékben működnek, károsíthatják az agyszövetet, így például az Alzheimer-kór tüneteit is súlyosbíthatják. A kutatási eredmények azt a következtetést engedik levonni, hogy a bélflóránk állapotának rendezésével megelőzhetőek lehetnek a neurodegeneratív betegségek.

„Fiatal egereket mindössze egy hétig antibiotikummal kezeltünk, és máris tartós változást tapasztaltunk az bél-mikrobiomjuk összetételében, az immunválaszukban, valamint abban, hogy az életkor előrehaladtával mennyi idegsejtpusztulást szenvedtek el a tau nevű fehérjéhez kapcsolódóan”– mondta David M. Holtzman neurológus professzor, a cikk rangidős szerzője. – „Ebben az az izgalmas, hogy a bél-mikrobiom befolyásolásán keresztül anélkül fejthetünk ki hatást az agyra, hogy bármilyen anyagot is közvetlenül az agyba juttattunk volna."

Egyre több eredmény születik annak bizonyítására, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő betegek bélflórájának összetétele eltérő az egészséges emberekhez képest.

Azt egyelőre nem sikerült tisztázni, hogy a bélflórában mért különbségek az okai, vagy következményei az Alzheimer-kórnak (az sem kizárt, hogy ok és következmény egyszerre), továbbá jelenleg az sem tisztázott, hogy a bélflóra megváltoztatása a meglévő betegségre hatással lehet-e.

A kérdést tisztázandó, Alzheimer-kórhoz hasonló agykárosodásra és kognitív leépülésre hajlamos egerek mikrobiomját módosították. A génmódosított egerek produkálták a humán tau fehérje egy mutáns formáját, amely az idegsejtekben felhalmozódva 9 hónapos korukra idegsejtpusztulást és agysorvadást idézett elő. Néhány egér ezen fehérjén kívül a humán APOE gén egyik változatát is hordozta, amely gén az Alzheimer-kór egyik fő örökletes rizikófaktora. Bizonyított, hogy azok az emberek, akik a leggyakoribb APOE3 variáns helyett akár egyetlen génben is az APOE4 variánst hordozzák; háromszor-négyszer nagyobb valószínűséggel fognak Alzheimer-kórban szenvedni.

Azok a génmódosított egerek, amelyeket steril körülmények között tartottak (születéstől fogva), azaz a saját bélflórájuk hiányzott, a 40. héten sokkal kisebb mértékű agykárosodást produkáltak, mint azok az egerek, amelyek normál bélflórával rendelkeztek.

A normál körülmények között tartott egerek (nem steril) normál mikrobiommal rendelkeztek. Két hétig tartó antibiotikum kúra hatására a bélflóra összetétele végérvényesen megváltozott.

A megváltozott bélflóra védőhatása erősebben érvényesült az APOE3 génváltozatot hordozó hím egerekben, mint az APOE4-et hordozókban, a kutatók szerint azért, mert az APOE4 negatív hatása blokkolhatta a módosított bélflóra védőhatását.

„Az agydaganatok és a normális agyfejlődés, illetve az ezekhez kapcsolódó egyéb témák tanulmányozásából már tudjuk, hogy a férfi és a női agyban egészen másképp válaszolnak az ingerekre az immunsejtek” – mondta Holtzman. – „Így aztán nem olyan meglepő, hogy amikor manipuláltuk a mikrobiomot, nem szerint eltérő választ tapasztaltunk, bár azt nehéz megmondani, hogy ez a megfigyelés hogyan vonatkoztatható az Alzheimer-kórral és más hasonló betegségekkel élő férfiakra és nőkre."

A további vizsgálatokkal bizonyították, hogy melyek azok a rövid szénláncú zsírsavak (amelyeket bizonyos bélbaktériumok előállítanak), melyeket összefüggésbe lehet hozni a neurodegenerációval. Ezek a zsírsavak nagyon alacsony mértékben volt jelen az antiobiotikummal kezelt egerekben, és nem volt kimutatható a szintjük a steril körülmények között tartott egerekben.

Vélhetően ezek a rövid szénláncú zsírsavak a vérkeringésben aktiválnak bizonyos immunsejteket, amelyek közvetítik agyi immunsejtek felé, melynek következtében az agyszövet károsodni fog. Amikor a steril körülmények között tartott egereknek (bélflóra nélküliek) a táplálékkal adták ezeket a zsírsavakat, az agyi immunsejtek hevesebb reakciót mutattak és nagyobb fokú volt az agyban a tau-fehérjével kapcsolatos károsodás.

„Ez a tanulmány fontos bepillantást nyújt abba, miként befolyásolja a mikrobiom a tau általi idegsejtkárosítást, és olyan terápiás lehetőségeket vet fel, amelyek a bélmikrobák összetételének átalakításán keresztül hatással lehetnek a neurodegeneratív betegségek kialakulására és progressziójára"– mondta Linda McGavern, a kutatás támogatásának egy részét biztosító National Institute of Neurological Disorders and Stroke (Neurológiai Betegségek és Stroke Nemzeti Intézete) programigazgatója.

A kapott eredmények felvetik a kérdést, miszerint a neurodegeneratív betegségek megelőzhetőek-, és kezelhetőek-e a bélflóra módosításával; antibiotikumokkal, probiotikumokkal, esetleg speciális diétával.

„Arra volnék a leginkább kíváncsi, hogy ha veszünk olyan egereket, amelyek genetikusan hajlamosak a neurodegeneratív betegség kialakulására, és a mikrobiomjukat csak épp azelőtt manipuláljuk, hogy az állatok az agykárosodás első jeleit mutatnák, vajon lelassíthatnánk vagy egyenesen megakadályozhatnánk-e az idegsejtpusztulást” – kérdezi Holtzman. – „Ez ugyanis megfelelne annak a helyzetnek, amikor egy késő középkorú, még ép kognitív képességekkel rendelkező, de már a károsodás jelentkezésének küszöbén álló embert kezdünk el kezelni. Ha azelőtt tudnánk e genetikailag érzékenyített felnőtt állatok kezelését elkezdeni, mielőtt az idegsejtpusztulás első tünetei mutatkoznak náluk, és így is eredményt érnénk el, akkor érdemes lenne a dolgot embereken is kipróbálnunk.”

Forrás:

https://www.sciencedaily.com/releases/2023/01/230112155812.htm